Névadónk

Zrínyi Katarina élete és munkássága
1625-1673

"Nála nagyobbat nem szült horvát anya…" írja róla életrajzírója Juraj Tomljenović. A bájos, törékeny termetű, de erős jellemű Frangepán Katarinát, Zrínyi Péter gróf feleségét a horvát írók rendkívüli, minden helyzetben példamutató asszonynak mutatják be, aki műveltségével, öntudatos, határozott magatartásával, családja és hazája iránti szeretetével, tragikus sorsával példakép az utókor számára. A Zrínyi - és Frangepán család a horvát történelem két legrégibb, legközismertebb és legjelentősebb főnemesi családja. Mindkét család nagy szerepet játszott Horvátország, s egyúttal Magyarország történetében is. (különösen Zrínyi Miklós és Zrínyi Ilona). Nagy műveltséggel és inteligenciával rendelkeztek. Évszázadokon keresztül vezető szerepet vállaltak hazájuk politikai, hadügyi és kulturális életében. Hatalmas birtokokkal rendelkeztek. Birtokaik a Mura bal partjától az Adriai-tengerig húzódtak. Jó szomszédi viszonyban voltak egymással. Egymás között házasodtak, így a rokoni kapcsolat is összetartotta őket. [pl. A szigetvári Zrínyi Miklósnak is Frangepán lány volt a felesége]. A XVI.-XVII. században kitűntek a törökök elleni harcokban. A két családban tradíció volt az idegen betolakodó elleni  harc. Frangepán Katarina 1625-ben született Bosiljevóban. Édesapja Vuk  Kristóf  Frangepán  nemcsak a törökök elleni harcokban tűnt ki, hanem műveltségével is. Gazdag könyvtárral rendelkezett. Katarina már gyermekkorában alapos műveltségre tett szert. A horvát nyelven kívül tudott még németül, latinul, olaszul, magyarul. 16 éves korában [1641-ben Karlovacban] a 20 éves Zrínyi Péter gróf felesége lett. Ozaly várában éltek. 4  gyermekük született: 3 leány és 1 fiú. A legidősebb leány Zrínyi Ilona: Rákóczi Ferenc felesége, II. Rákóczi Ferenc édesanyja. Férje halála után férjhez ment Thököly Imréhez. Munkács várának hős védőjeként vonult be a magyar történelembe. Katarina a 4 gyermek mellett aktívan vett részt a Zrínyi család gazdasági és politikai ügyeiben. A Zrínyi - Frangepán birodalom szellemi irányítója lett. Közismert, hogy a Zrínyi fivérek (Miklós és Péter) nemcsak a törökök elleni harcokban remekeltek, hanem a versírásban is. A Zrínyi Péter köré csoportosuló írók és költők megalakították az ozalji nyelvi - irodalmi kört. Tagjai származásukat tekintve a horvát ča és kaj nyelvjáráshoz tartoztak. Hozzájuk csatlakozott Katarina is, aki nemcsak szervezője, mecénása volt az irodalmi alkotásoknak, "hanem - ahogy Olga Šojat írja róla - az első asszonya báni Horvátországban aki, maga is verseket írt és fordított". Az irodalmi kör egyik legértékesebb könyve: a költőnő kézírásos, verses gyűjteménye "Verses emlékeim" címmel amelyet Gerhard Ledić -  talált meg és 1985-ben a nyilvánosság elé tárt. Zrínyi Katarina kézírásos, verses gyűjteményének felfedezése óriási irodalmi eseménynek számított. A verses gyűjtemény 160 lapot tartalmaz, és a költőnő nagyszámú versei mellett megtalálhatók benne az ozalyi nyelvi-irodalmi kör tagjainak munkái is. A gyűjteményben olvasható versek egy részét valószínűleg akkor írta, amikor már kirajzolódott a Zrínyi - Frangepán - féle összesküvés. A pesszimizmus érződik bennük. Bár költészete a barokk-korra esik, verseit az egyszerű, világos stílus jellemzi. Verselési kultúrája magas színvonalú. Verseiben a nyolc - és tizenkétszótagú verssorok dominálnak. A gyűjtemény kiemelkedő versei:  Fekete és fehér a szívemben, Ének Čengič harcteréről, Dal Zrínyinek. Ezek a versek tartalmukban mély elégedetlenséget és kiábrándultságot tükröznek. 1661-ben Zrínyi Katarina védnöksége alatt kinyomatatták Baltazár Milovec imakönyvét. Majd ugyanebben az évben Velencében megjelenteti saját imakönyvét "Putni tovaruš" (Útitárs) címmel, amely a régi horvát irodalom legszebb, legnépszerűbb vallásos könyve.  Az imakönyv három kiadást ért  meg.  (1661., 1687., 1715.) Zrínyi Miklós tragikus halála után (1664.) öccse, Péter örökli a báni  méltóságot és tisztséget. A család Csáktornyára költözik. Katarina férjével együtt bekapcsolódik a politikai életbe. A vasvári béke (1664. augusztus 10.) óriási elkeseredést keltett a horvát és a magyar főurak körében, és megszervezték az összeesküvést. Magyarországon Weselényi - féle összeesküvés néven ismerjük. A megbeszélésre Zrínyi Ilona és Rákóczi Ferenc esküvőjén került sor. Az összeesküvést Zrínyi Katarina is támogatta. Később csatlakozott hozzájuk testvére Frangepán Kristóf Ferenc is. A bécsi udvar tudomást szerzett a főurak terveiről. Zrínyi Pétert, Nádasdy Ferencet, Frangepán Ferencet a császári bíróság fejvesztésre ítélte. Az ítéletet 1671. április 30-án hajtották végre Bécsújhelyen. A bécsi udvar célja volt a Zrínyi család megsemmisítése. Miután 1670. március 13-án Zrínyi Péter és sógora Frangepán Ferenc elhagyták Csáktornyát és Bécsbe indultak, hogy az udvar előtt igazolják magukat, Zrínyi Katarina és gyermekei számára elkezdődött a kálvária. Szpankau generális elfoglalta Csáktornyát és Muraközt. Vagyonukat elkobozták és száműzték őket Csáktornyáról. Zrínyi Katarina betegen, tízéves leányával Zora Veronikával 1670. július 15-én délután 16 órakor 13 fegyveres kíséretében kénytelen volt elhagyni Csáktornyát. Alig vihettek magukkal ruhaneműt. Grácba száműzték őket. Az ő nehézségeiről, szenvedéseiről sok adatot megőriztek. Katarina semmi hírt nem kapott férjéről, testvéréről és fiáról. Hogy milyen körülmények között éltek a fogságban, erről tanúskodik Zrínyi Katarina Lobkovic fejedelemhez írt levele. (1671. január 2-án.) "…senkit nem engednek hozzánk csak a papot". Ugyanekkor  Lipót királynak a következőket írja helyzetükről: "Minden ingó-ingatlan vagyonunkat elvették, én és 10 éves kislányom itt vagyunk Grácban ruha nélkül: "élő - halottak ." Minden kérelem, panasz süket fülekre talált. A vizsgálati fogság idején Zrínyi Katarina sok mindent magára vállalt. Talán férjét, gyermekeit próbálta menteni. A mozgalom megsemmisítése után gúnyiratok is megjelentek róla, amelyek az összeesküvés alapítójának kezdeményezőjének titulálták. A fogságban fájdalmát, bánatát azzal növelték, hogy leányát elszakították tőle. E nagyszerű asszonyt,- akinek lételeme volt a mozgás, alkotás - a bezártság teljesen megbénította. Rettenetesen szenvedett a család tragikus sorsa miatt. Nemcsak testileg, hanem lelkileg is megbetegedett, és 1673. november 16-án 48 éves korában magányosan, elhagyatottan meghalt a gráci kolostorban. Az ő tragikus sorsa megrendít minden érző szívet, hiszen valóban különleges, rendkívüli képességekkel megáldott asszony volt, aki megelőzte saját korát. A Zrínyi - Frangepán jelszó őrá is érvényes:

"Navek on živi, ki zgine pošteno!"

"Örökké él ki becsülettel hal meg!"

Životopis i djelatnost hrvatske književnice i rodoljupke Katarine Zrinske Frankopanke
1625-1673

"Od nje veću nije rodila hrvatska majka" - piše pisac njezine biografije Juraj Tomljenović. Katarinu Zrinsku Frankopanku, suprugu grofa Petra Zrinskog, ženu slabog tijela ali jakog morala, hrvatski pisci prikazuju kao izvanrednu i u svakoj prilici uzornu ženu, koja bi se i po pameti i po srcu mogla takmičiti s najznačajnijim ženama svoga vremena, koja sa svojom inteligencijom, svjesnim odlučnim vladanjem, ljubavlju prema svojoj obitelji i domovini,tragičnom sudbinom služi nam uzorom za buduća pokoljenja. Katarina Frankopanka je rođena u Bosiljevu 1625. godine. Njezina obitelj je raspolagala bogatom knjižnicom. Katarina je već u djetinstvu stekla temeljito obrazovanje. Osim hrvatskog jezika poznavala je njemački, mađarski, latinski i talijanski. U 16 godini svoga života udala se za dvadesetogodišnjeg Petra Zrinskog. Obitelj je živjela u gradu Ozlju. Imali su četvero djece: 3 kćeri i jednog sina. Najstarija kći Jelena Zrinski, supruga Franje Rakoczyja, mati Franje Rakoczyja II. Jelena se osobito istakla braneći grad Munkač od carskih trupa i tako ušla kao junakinja u mađarsku povijest. Katarina je vrlo aktivno sudjelovala u gospodarskim i  političkim poslovima obitelji Zrinskih. Može se reći, da je bila spiritus movens velike Zrinsko - Frankopanske državine. Oko Petra Zrinskog postojao je književni krug pod nazivom "ozaljski jezično - književni" krug. Članovi književnoga kruga po rođenju pripadali su dvoma dijalektima hrvatskoga jezika, čakavskom i kajkavskom. Njima se pridružila i Katarina, koja je postala ne samo organizatorom, mecenom, nego kao o njoj piše Olga Šojat "bila je prva žena u banskoj Hrvatskoj, koja se sama bavila stvaralačkim radom i prevođenjem. Kao najvrednije djelo koje pripada ozaljskom jezično - književnom krugu svakako je rukopisna zbirka pjesama Katarine Zrinske pod nazivom: "Pjesmodnev od spominka", koju je pronašao i javnost izvijestio 1985. godine Gerhard Ledić. Pronalazak rukopisne zbirke Katarine Zrinske bio je velik književni događaj. Zbirka ima 160 listova i sadrži velik broj pjesama i drugih autora ozaljskog književnog kruga. Iako stvara za vrijeme baroka, stil joj je gladak, čitak, jednostavan i bez barokne kićenosti. Može se reći da se njezina versikatorska kultura nalazila na razini najistaknutijih onodobnih pjesnika. Najznačajniji stihovi njezine rukopisne zbirke su: Černo i belo v mojem sercu Popivka od razboja Čengičevoga i Pjesma o Zrinskomu 1661. godine pod njezinom je pokroviteljstvom tiskan molitvenik isusovaca Baltazara Milovca, a iste godine u Veneciji je objavila i svoj molitvenik pod naslovom "Putni tovaruš", jedan od najljepših molitvenika starije hrvatske književnosti. Nakon potresne smrti Nikole Zrinskog, Petar Zrinski je naslijedio svoga brata u banskom dostojanstvu i časti. Obitelj se preseli u Čakovec. Katarina Zrinski zajedno s mužem uključi se u politički život. Vijest o tajnom varšavskom miru 10. kolovoza 1664. godine iznenadila je hrvatske i ugarske velikaše i počeo je pokret protiv Bečkog dvora. Bečki dvor je bio obavješten o planovima velikaša. Petra Zrinskog, Franju Nadašdyja i Frana Krstu Frankopana je bečko tajno vijeće osudilo na smrt. Smrtna osuda, sječom glave je izvršena 30. travnja 1671. godine u Bečkom Novom Mjestu. Za Katarinu Zrinsku i za njezinu djecu je otpočela kalvarija. Imanja su im uništili i opljačkali su ih. Katarinu sa kćerkom  Zorom, Veronikom potjerali su 15. srpnja 1670. godine u Grac. Njezina bol postane još jača, kada ih rastave. Ta izvanredna žena, puna vitalnosti, snage u cvjetu stvaralaštva postane nepokretna. Oboljena, ne samo tjelesno već i duševno stradanjima svoje obitelji Katarina Zrinski je umrla u samoći 16. studenog 1673. godine u 48. godini svoga života u Grackom samostanu. Njezina tragična sudbina potrese svako osjećajno srce. Sačuvajmo i mi njenu uspomenu!

Ti hrabra i postojana ženo,
koja si stajala na hrvatskoj Golgoti i
pod Hrvatskim Križem trpjela
tolika nestajanja Tvojih najmilijih,
zagovori nas, da imamo snage
donijeti svoj Križ na zadnju postaju.

Molitva
zaradi mira opčinskoga

Gospone Bože, od koga pohajaju vsa dobra želenja,
dobri talnači i vsa dobra činjenja daj nam, tvojim slugam,
takva mira, kakova dati ov svit ne more, da mi oslobođeni
živemo i tvoje zapovedi u miru obdržavamo.
Daj nam mira, Gospodine, daj nam mira u našem vrimenu,
ki bi za nas vojuval i ki bi nas od neprijateljov oslobodito mogal,
neg sam ti, vsamoguči naš Gospon Bog, ki živeš i kraljuješ na vse vike.
Amen.

Putni tovaruš 1660.

Černo i belo v mojem sercu

Černu farbu sam si izabrala
Ter drugim sam vsim prošćenje dala
Ar jur vidim ne bum veselja imala
Zato s njom se bum do smerti opravljala.

Belu farbu još ću černoj priložit
I žitak moj u njoj ću si sprovodit
Serce moje u čistoći sahranit
A telo si u černinu opravljat.