Névadónkról

" NAVEK ON ŽIVI KI ZGINE POŠTENO! "
" ÖRÖKKÉ ÉL KI BECSÜLETTEL HAL MEG! "

Zrínyi Katarina élete és munkássága

1625-1673

"Nála nagyobbat nem szült horvát anya…" írja róla életrajzírója Juraj Tomljenović

A bájos, törékeny termetű, de erős jellemű Frangepán Katarinát, Zrínyi Péter

gróf feleségét a horvát írók rendkívüli, minden helyzetben példamutató asszonynak mutatják be, aki műveltségével, öntudatos, határozott magatartásával, családja és hazája iránti szeretetével, tragikus sorsával példakép az utókor számára.

A Zrínyi - és Frangepán család a horvát történelem két legrégibb, legközismertebb és legjelentősebb főnemesi családja. Mindkét család nagy szerepet játszott Horvátország, s egyúttal Magyarország történetében is. (különösen a két Zrínyi Miklós és Zrínyi Ilona )

Nagy műveltséggel és inteligenciával rendelkeztek.

Évszázadokon keresztül vezető szerepet vállaltak hazájuk politikai, hadügyi és kulturális életében. Hatalmas birtokokkal rendelkeztek.

Birtokaik a Mura bal partjától az Adriai-tengerig húzódtak.

Jó szomszédi viszonyban voltak egymással. Egymás között házasodtak, így a rokoni kapcsolat is összetartotta őket. [pl. A szigetvári Zrínyi Miklósnak is Frangepán lány volt a felesége]

A XVI.-XVII. században kitűntek a törökök elleni harcokban.

A két családban tradíció volt az idegen betolakodó elleni harc.

Frangepán Katarina 1625-ben született Bosiljevóban.

Édesapja Vuk Kristóf Frangepán nemcsak a törökök elleni harcokban tűnt ki, hanem műveltségével is. Gazdag könyvtárral rendelkezett.

Katarina már gyermekkorában alapos műveltségre tett szert.

A horvát nyelven kívül tudott még németül, latinul, olaszul, magyarul.

16 éves korában [1641-ben Karlovacban] a 20 éves Zrínyi Péter gróf felesége lett. Ozaly várában éltek. 4 gyermekük született: 3 leány és 1 fiú.

A legidősebb leány Zrínyi Ilona: Rákóczi Ferenc felesége, II. Rákóczi Ferenc édesanyja. Férje halála után férjhez ment Thököly Imréhez. Munkács várának hős védőjeként vonult be a magyar történelembe.

Katarina a 4 gyermek mellett aktívan vett részt a Zrínyi család gazdasági és politikai ügyeiben. A Zrínyi - Frangepán birodalom szellemi irányítója lett.

Közismert, hogy a Zrínyi fivérek (Miklós és Péter) nemcsak a törökök elleni harcokban remekeltek, hanem a versírásban is.

A Zrínyi Péter köré csoportosuló írók és költők megalakították az ozalji nyelvi - irodalmi kört.

Tagjai származásukat tekintve a horvát ča és kaj nyelvjáráshoz tartoztak. Hozzájuk csatlakozott Katarina is, aki nemcsak szervezője, mecénása volt az irodalmi alkotásoknak, "hanem - ahogy Olga Šojat írja róla - az első asszonya báni Horvátországban aki, maga is verseket írt és fordított".

Az irodalmi kör egyik legértékesebb könyve: a költőnő kézírásos, verses gyűjteménye "Verses emlékeim" címmel amelyet Gerhard Ledić - talált meg és 1985-ben a nyilvánosság elé tárt.

Zrínyi Katarina kézírásos, verses gyűjteményének felfedezése óriási

irodalmi eseménynek számított.

A verses gyűjtemény 160 lapot tartalmaz, és a költőnő nagyszámú versei mellett megtalálhatók benne az ozalyi nyelvi-irodalmi kör tagjainak munkái is.

A gyűjteményben olvasható versek egy részét valószínűleg akkor írta, amikor már kirajzolódott a Zrínyi - Frangepán - féle összesküvés.

A pesszimizmus érződik bennük.

Bár költészete a barokk-korra esik, verseit az egyszerű, világos stílus jellemzi.

Verselési kultúrája magas színvonalú. Verseiben a nyolc - és tizenkétszótagú verssorok dominálnak.

A gyűjtemény kiemelkedő versei: Fekete és fehér a szívemben, Ének Čengič harcteréről, Dal Zrínyinek.

Ezek a versek tartalmukban mély elégedetlenséget és kiábrándultságot tükröznek.

1661-ben Zrínyi Katarina védnöksége alatt kinyomatatták Baltazár Milovec

imakönyvét. Majd ugyanebben az évben Velencében megjelenteti saját

imakönyvét "Putni tovaruš" (Útitárs) címmel, amely a régi horvát irodalom legszebb, legnépszerűbb vallásos könyve. Az imakönyv három kiadást ért meg. (1661., 1687., 1715.)

Zrínyi Miklós tragikus halála után (1664.) öccse, Péter örökli a báni méltóságot és tisztséget. A család Csáktornyára költözik. Katarina férjével együtt bekapcsolódik a politikai életbe.

A vasvári béke (1664. augusztus 10.) óriási elkeseredést keltett a horvát és a magyar főurak körében, és megszervezték az összeesküvést.

Magyarországon Weselényi - féle összeesküvés néven ismerjük.

A megbeszélésre Zrínyi Ilona és Rákóczi Ferenc esküvőjén került sor.

Az összeesküvést Zrínyi Katarina is támogatta. Később csatlakozott hozzájuk testvére Frangepán Kristóf Ferenc is.

A bécsi udvar tudomást szerzett a főurak terveiről. Zrínyi Pétert, Nádasdy Ferencet, Frangepán Ferencet a császári bíróság fejvesztésre ítélte.

Az ítéletet 1671. április 30-án hajtották végre Bécsújhelyen.

A bécsi udvar célja volt a Zrínyi család megsemmisítése.

Miután 1670. március 13-án Zrínyi Péter és sógora Frangepán Ferenc elhagyták Csáktornyát és Bécsbe indultak, hogy az udvar előtt igazolják magukat, Zrínyi Katarina és gyermekei számára elkezdődött a kálvária. Szpankau generális elfoglalta Csáktornyát és Muraközt.

Vagyonukat elkobozták és száműzték őket Csáktornyáról. Zrínyi Katarina betegen, tízéves leányával Zora Veronikával 1670. július 15-én délután 16 órakor 13 fegyveres kíséretében kénytelen volt elhagyni Csáktornyát. Alig vihettek magukkal ruhaneműt. Grácba száműzték őket. Az ő nehézségeiről, szenvedéseiről sok adatot megőriztek. Katarina semmi hírt nem kapott férjéről, testvéréről és fiáról. Hogy milyen körülmények között éltek a fogságban, erről tanúskodik Zrínyi Katarina Lobkovic fejedelemhez írt levele. (1671. január 2-án.) "…senkit nem engednek hozzánk csak a papot".

Ugyanekkor Lipót királynak a következőket írja helyzetükről: "Minden ingó-ingatlan vagyonunkat elvették, én és 10 éves kislányom itt vagyunk Grácban ruha nélkül: "élő - halottak ." Minden kérelem, panasz süket fülekre talált.

A vizsgálati fogság idején Zrínyi Katarina sok mindent magára vállalt. Talán férjét, gyermekeit próbálta menteni. A mozgalom megsemmisítése után gúnyiratok is megjelentek róla, amelyek az összeesküvés alapítójának kezdeményezőjének titulálták.

A fogságban fájdalmát, bánatát azzal növelték, hogy leányát elszakították tőle.

E nagyszerű asszonyt,- akinek lételeme volt a mozgás, alkotás - a bezártság teljesen megbénította. Rettenetesen szenvedett a család tragikus sorsa miatt.

Nemcsak testileg, hanem lelkileg is megbetegedett, és 1673. november 16-án 48 éves korában magányosan, elhagyatottan meghalt a gráci kolostorban.

Az ő tragikus sorsa megrendít minden érző szívet, hiszen valóban különleges, rendkívüli képességekkel megáldott asszony volt, aki megelőzte saját korát.

A Zrínyi - Frangepán jelszó őrá is érvényes:

"Navek on živi, ki zgine pošteno!"

"Örökké él ki becsülettel hal meg!"

Životopis i djelatnost hrvatske književnice i

rodoljupke Katarine Zrinske Frankopanke

1625-1673

"Od nje veću nije rodila hrvatska majka" - piše pisac njezine biografije Juraj Tomljenović. Katarinu Zrinsku Frankopanku, suprugu grofa Petra Zrinskog, ženu slabog tijela ali jakog morala, hrvatski pisci prikazuju kao izvanrednu i u svakoj prilici uzornu ženu, koja bi se i po pameti i po srcu mogla takmičiti s najznačajnijim ženama svoga vremena, koja sa svojom inteligencijom, svjesnim odlučnim vladanjem, ljubavlju prema svojoj obitelji i domovini,tragičnom sudbinom služi nam uzorom za buduća pokoljenja.

Katarina Frankopanka je rođena u Bosiljevu 1625. godine. Njezina obitelj je

raspolagala bogatom knjižnicom. Katarina je već u djetinstvu stekla temeljito

obrazovanje. Osim hrvatskog jezika poznavala je njemački, mađarski, latinski

i talijanski.

U 16 godini svoga života udala se za dvadesetogodišnjeg Petra Zrinskog.

Obitelj je živjela u gradu Ozlju. Imali su četvero djece: 3 kćeri i jednog sina.

Najstarija kći Jelena Zrinski, supruga Franje Rakoczyja, mati Franje Rakoczyja II. Jelena se osobito istakla braneći grad Munkač od carskih trupa i tako ušla

kao junakinja u mađarsku povijest.

Katarina je vrlo aktivno sudjelovala u gospodarskim i političkim poslovima obitelji Zrinskih. Može se reći, da je bila spiritus movens velike Zrinsko -

Frankopanske državine.

Oko Petra Zrinskog postojao je književni krug pod nazivom "ozaljski jezično - književni" krug. Članovi književnoga kruga po rođenju pripadali su dvoma

dijalektima hrvatskoga jezika, čakavskom i kajkavskom. Njima se pridružila

i Katarina, koja je postala ne samo organizatorom, mecenom, nego kao o njoj piše Olga Šojat "bila je prva žena u banskoj Hrvatskoj, koja se sama bavila stvaralačkim radom i prevođenjem.

Kao najvrednije djelo koje pripada ozaljskom jezično - književnom krugu svakako je rukopisna zbirka pjesama Katarine Zrinske pod nazivom:

"Pjesmodnev od spominka", koju je pronašao i javnost izvijestio 1985. godine

Gerhard Ledić. Pronalazak rukopisne zbirke Katarine Zrinske bio je velik književni događaj.

Zbirka ima 160 listova i sadrži velik broj pjesama i drugih autora ozaljskog književnog kruga.

Iako stvara za vrijeme baroka, stil joj je gladak, čitak, jednostavan i bez barokne kićenosti. Može se reći da se njezina versikatorska kultura nalazila na razini najistaknutijih onodobnih pjesnika. Najznačajniji stihovi njezine rukopisne zbirke su:

Černo i belo v mojem sercu

Popivka od razboja Čengičevoga

i Pjesma o Zrinskomu

1661. godine pod njezinom je pokroviteljstvom tiskan molitvenik isusovaca

Baltazara Milovca, a iste godine u Veneciji je objavila i svoj molitvenik pod

naslovom "Putni tovaruš", jedan od najljepših molitvenika starije hrvatske

književnosti.

Nakon potresne smrti Nikole Zrinskog, Petar Zrinski je naslijedio svoga brata

u banskom dostojanstvu i časti. Obitelj se preseli u Čakovec.

Katarina Zrinski zajedno s mužem uključi se u politički život.

Vijest o tajnom varšavskom miru 10. kolovoza 1664. godine iznenadila je hrvatske i ugarske velikaše i počeo je pokret protiv Bečkog dvora.

Bečki dvor je bio obavješten o planovima velikaša. Petra Zrinskog, Franju

Nadašdyja i Frana Krstu Frankopana je bečko tajno vijeće osudilo na smrt.

Smrtna osuda, sječom glave je izvršena 30. travnja 1671. godine u Bečkom

Novom Mjestu.

Za Katarinu Zrinsku i za njezinu djecu je otpočela kalvarija. Imanja su im uništili i opljačkali su ih. Katarinu sa kćerkom Zorom, Veronikom potjerali su

15. srpnja 1670. godine u Grac. Njezina bol postane još jača, kada ih rastave.

Ta izvanredna žena, puna vitalnosti, snage u cvjetu stvaralaštva postane nepokretna. Oboljena, ne samo tjelesno već i duševno stradanjima svoje obitelji

Katarina Zrinski je umrla u samoći 16. studenog 1673. godine u 48. godini svoga života u Grackom samostanu.

Njezina tragična sudbina potrese svako osjećajno srce.

Sačuvajmo i mi njenu uspomenu!